2026

2025

Nógrád megyébe, Palócföldre kirándultunk.  2025. április 12.

Meglátogattuk a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkot Tar községben, ahol Kőrösi Csoma Sándor emlékére felépítettek a kegyeleti emlékművet, a Békesztúpát és Múzeumot, amit a Dalai Láma avatott fel. Gyönyörű, békés hely, a békeszerető emberek zarándokhelyévé vált. Itt vezetés nélkül sétálhattunk a különböző emlékhelyek között.

Szécsényben a Forgách-Lipthay Kastélyt és a parkot tekintettük meg, A kiemelkedő barokk műemlékben található a Helytörténeti Múzeum, amely l975-ben nyílt meg, fontos feladata nemzet szellemi, tárgyi és kulturális örökségének megőrzése.

Balassagyarmaton a Palóc Múzeumot látogattuk meg, ahol a tárlatvezető élményekkel teli beszámolót adott a múzeumban található tárgyakról, az akkori emberek mindennapjairól. A különböző viseletekről, pásztorok fafaragásairól, fazekasságról.

Nagy élmény volt a Pannónia Motorkerékpár Múzeum, ahol eredeti állapotban találhattunk a motoron kívül oldalkocsikat, utánfutókat, bukósisakokat, egyéb korabeli kellékeket is. Pannónia, Csepel, Tünde robogó stb. típusúak voltak.

Innen átsétáltunk a Kerékpár Múzeumba, ahol a tárlatvezető nagy átéléssel mesélt a kezdetekről, hogy jött létre ez a múzeum az Ő elképzelése alapján. Az 1850-es évektől vannak kiállítva még kezdetleges kerékpárok, amik nem hasonlítottak a maiakra. Találtunk fából készített kerékpárt, több velocipéd is volt a sorba. Ezekről jó kis történeteket mondott el a tárlatvezető. Sok kerékpárversenyző meze is ki volt állítva. A Múzeum a régi Községházában kapott helyet, a hátsó udvarán két gyönyörű kb. 200 éves platánfa van. Szemben pedig egy börtön van, ami ma is üzemel.

Végre lett egy kis szabadidőnk, igy, aki tehette kávézott, vagy fagyizot, vagy a szép időben napozott a padon. Ezután mentünk át Horpácsra, a Mikszáth Emlékházba, az író által építettet neoklasszicista kúriába. Ez idős korára menedék volt számára, nyugalomra vágyott.

Az Emlékházban megnézhettük az Író életútjához kötődő dokumentumokat, berendezési tárgyakat, a pipagyűjteményt, használati tárgyakat. Az elhunyt kisfia, Jánoska kedves játékait

Az Író műveiből vett szövegrészletek kísérik végig a kiállítást. Itt az egy-egy a sok közül:

a magyar ember szereti keresni az igazságot, de nem szereti megtalálni…és ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája….

Mondják, hogy a mostani pártállások mellett nem képzelhető egészséges parlamenti élet…Az organizmusban nincs pezsgés, Stagnál a parlament, mint a holt víz, Nincsenek pártok, melyek fölváltják egymást a kormányzásban, A balközép is csak úgy juthatott kormányra, hogy kormánypártivá lett!!!!Tisztelt Ház c.  írásából…Az épület előtt a padon ülő Író szobra fogadja a látogatókat. Ez jó fotózási alkalom is volt. Tartalmas, sok élményt adó kirándulás volt. Köszönjük Gyurinak, Janinak ezt a szép napot.

lejegyezte: Hercegfalvi Zsuzsi

 

2025. április 26.  Öskü-Inota-Várpalota-Inota - Hőerőmű

A programmal ellentétben először Inotára mentünk, ahol egy tűzről pattant /Duracell elemmel ellátott/ idegenvezetővel töltöttük az időt. Az Inotai hőerőmű /hivatalos elnevezése: November 7. Hőerőmű/ az 1950-es évek egyik legnagyobb ipari beruházása volt, közel 50 évig szolgáltatott áramot a térségnek. 2001-ben a létesítményt bezárták, a berendezéseket leszerelték. Az erőmű 105 méter magas kéményét – balesetveszély miatt – felrobbantották. A közelben volt egy – a munkásoknak – megépített un. Készenléti lakótelep, mindennel ellátva, az erőmű területén volt étterem, művelődési ház. A művelődési házban gyönyörű, nagyméretű mozaikképeket/szocreál/ láttunk, szerencsére még nem bontották el őket.  Bementünk a több méter magas kazánházba, megnéztük a vezénylőtermet, és benéztünk az ikonikus hűtőtorony egyikébe is. Három hűtőtorony áll, régen az Inota csoki papírján ez a kép szerepelt. Az egykori nyüzsgő iparváros épületei mára elhagyottak, csak vezetéssel lehet megnézni. Egyébként kedvelt helye a filmeseknek, sok-sok film készült ezekben a lepusztult épületekben. Többek között itt forgatták a Lajkó – Cigány az űrben, valamint a Szárnyas fejvadász 2049.c. filmet, Ryn Gosling főszereplésével.

Öskü - Kerektemplom

Egyik legrégebbi templomunk, keletkezését a 11-ik századra teszik, Árpád-kori kőtemplom.  Egyterű, díszítetlen, A Zichyek felújításakor került a kupolafedés a tetejére.  Átvészelte a középkort, a törököket. Sok tulajdonosa volt, 1878-ban Sztáray gróf és felesége felújíttatták az elhanyagolt kápolnát. Védőszentje Keresztelő Szent János.

Egy kis szabadidő eltöltése után utolsó programunk volt:

Vegyészeti Múzeum – Várpalota

A 14. század elején épült műemlék jellegű Thury-vár ad otthont 1963 óta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Vegyészeti Múzeumának. Közel 40 év rekonstrukciós munkái után fogadja látogatóit a patinás épületben lévő kiállítása múzeum nagy falán egy gyönyörű gobelinszőnyeg látható, a vegyészeti eszközök, emberek megjelenítésével. Hazánk egyetlen olyan szakmúzeuma, mely a magyar kémia és vegyipar történeti emlékeit mutatja be. Sok érdekességet is láthattunk, pl. vasaló, mángorlógép….különféle vegyipari eszközök, műszerek, számítógép, spektrométer, stb. A periódusos rendszer táblája nagyon érdekes volt, mindenki által jobban megérthető képekkel ellátva. A Híres Vegyészek arcképcsarnokában a legnevesebb kémikusainkat mutatjuk be.  Pl. Winkler Lajos, Szent-Györgyi Albert, Zemplén Géza, és a többiek.                                                                                                                              1990-ben a Nemzeti Örökség Bizottság a várpalotai várépületet a Nemzeti Örökség részévé nyilvánította.

Ez a napunk is jól telt, sok ismerettel gazdagodtunk. Köszönjük Erikának a programot    .lejegyezte: Hercegfalvi Zsuzsi

 

Kedves Erika!

Köszönjük a tegnapi buszos kirándulás megszervezését. lebonyolítását, ami igazán jól sikerült.

Én már sok erőműben jártam - hőerőgépész szakirányú gépészmérnök vagyok - de az Inotaiban

még nem voltam, pedig sokszor elhaladtam előtte. Most már nyugodtan alhatok, ezt is kipipáltam.

A várpalotai várban is voltam már 2 alkalommal, a vegyészeti múzeumban is, de idegenvezetéssel csak a tegnapi látogatás során.

Az idegenvezetés számunkra sok új és nagyon érdekes információval szolgált.

Végezetül jó egészséget kívánunk, remélhetőleg lesz még részünk hasonlóan jól előkészített

attraktív uticélokat tartalmazó kirándulásban.

Üdv.: Tibor és Klára

 

Csehországi kirándulás 2025. június 21-25.

Hosszú utazás után megérkeztünk Cesky Krumlovba, ahol megkezdtük 5 napos túránkat. Megnéztük a Várat, amit a Moldva fölé tornyosuló sziklákra építették, a 2. világháború után az állam tulajdonába került, több felújításon is átesett. Csehország egyik legnépszerűbb látnivalója, az Unesco világörökség listájára is felkerült. Bebarangoltuk a kockaköves utakat, gyönyörködtünk a tájban, átmentünk a fahídon, alattunk vadvízi evezősök túráztak.   Ezután Plzen város felé vettük az irányt, ott volt a szállásunk 3 napon keresztül.

Plzen-ben megnéztük a Katedrálist, a Szűz Mária Mennybemenetele templomot, valamint a téren megnéztünk szép régi épületeket.

Második nap Karlovy Varyba látogattunk. Sajnos sokáig esett az eső, de ez nem vont le semmit az élményből. Siklóval felmentünk a Diana kilátóhoz, utána a város nevezetességeit néztük meg. a Császárfürdő, Mária Magdaléna barokk templom, Kollonádok, stb.  A Becherovka Múzeumban is jártunk, ott egy kisfilmet vetítettek le a gyár történetéről, aztán megkóstoltuk a terméket 4 féle ízben.

 Cheb városkába végig sétáltunk a sétáló utcán, megtekintettük a gótikus templomot, a gyönyörű Fő teret.

Következő helyszínünk Hajek, itt a Soos mocsárral ismerkedtünk meg, pallókon lehetett a láp fölött sétálni, több helyen láttunk forró, bugyogó vizeket is. Meglátogattuk a Seeberg kastélyt Ostroh-ban. 19. századi belső terek, a berendezések rokokó, gótikus stílusúak. Ezt az épületet kizárólag múzeumként üzemeltetik.Meglátogattuk a Plzen Urqell sörgyárat, valamint a sörmúzeumot, ahol régi fotókat, berendezéseket is láttunk. A sziklasörözőben /Chobovar/ megkóstoltuk a finom söröket.Libegővel felmentünk a Spciak hegyre a kilátóhoz, 135 lépcső vezetett fel a tetejére, ahol gyönyörű kilátás volt a környékre. Ahogy a libegővel jöttünk, alul láttuk a montenbike kerékpárosokat leszáguldani a hegyről. A fele társaság gyalog indult le, hogy megnézzék az Ördög tavat.

Utolsó éjszakánkat Lipnoba töltöttük, a szállás szuper volt, nem beszélve a finom vacsoráról és a másnapi reggeliről.  Programunk hazaindulás előtt a Hluboká kastély megtekintése volt. Szerencsére kisvonattal jutottunk fel a magaslaton lévő kastélyhoz, ami nagyon szépen megmaradt az utókornak. Vezetéssel megtekintettük a különféle helyiségeket, gyönyörű berendezéseket, bútorokat, festményeket láttunk. A körülötte lévő park is gyönyörű.Végezetül hazafelé vettük az irányt, de még megálltunk egy bevásárló központnál, hogy a maradék cseh koronánkat elköltsük.Nagyon tartalmas, néha megerőltető programok voltak, estére mindig nagyon elfáradtunk. Sok élménnyel gyarapodtunk, köszönjük Gyurinak és Katinak, hogy megszervezték nekünk ezt az utat. Köszönjük az esti meglepiket, és az útközbeni nasikat.

 

lejegyezte: Hercegfalvi Zsuzsi

 

Balatonföldvár 2025. szeptember 3.

Ebben az évben, a csehországi buszos kiránduláson kívül nem voltam a csapattal sehol kirándulni. Mindig valami közbejött – nagy meleg – betegség – külföldi utak stb. – Nagy örömmel vártam ezt a napot, a riogatásokkal ellentétben igazi kiránduló ideje volt a 13 fős csapatnak.

Lementünk a Balaton partra, ahol hozzánk csatlakozott egy rég nem látott kedves csapattárs, Fenyvesi Józsi, akinek nagyon örültünk, hogy látjuk. Elkisért minket a Kikötőhöz és a Kwassay sétányon együtt végig sétálva megcsodáltuk a platánsort, a gyönyörű villákat, szállodákat.

A Platán étteremben volt az ebédünk, mindenki megelégedésére, finomat ettünk.

Ebéd után elektromos kisbuszra szálltunk és felmentünk a Hajózástörténeti Látogatóközpontba és Kilátóba.  2016-ban épült, hajó alakú épület, melynek árbóca maga a Kilátó!!! Itt megtekintettük az interaktív kiállítást, mely a hajózást mutatja be a kezdetektől napjainkig. Megnézhettük azt a rendőrségi motoroshajót, amivel Bujtor István szelte a habokat a Csöpi filmekben.

Felmentünk a Kilátóba /volt lift is/ közel 70 méteres magasságból lenézhettünk a Balatonra és a környező tájakra.

Innen a városba visszasétálva, először a Kelta sétányon, majd a város első utcáján a Petőfi utcán megtekintettünk sok érdekes látnivalót, mely hírességeknek volt ott házuk.

Végezetül bementünk a Kulipintyóba, ahol a helytörténeti kiállítást néztük meg.

A program végeztével, jól elfáradva, de rengeteg élménnyel, információval gazdagodva tértünk haza.

Köszönjük Jutkának, a mindenre kiterjedő, élményeket adó vezetését.

Lejegyezte: Hercegfalvi Zsuzsi

 

 

BAJA 2025.09.06.

2025. szeptember 6-án bajai buszos kiránduláson vettünk részt. Lassan kezdjük megszokni, hogy az Üllői út, Ecseri út sarkán lévő benzinkút a találkozó, illetve az indulás helyszíne a MOHU rendíthetetlen makacssága miatt. Reggel 7-kor feldübörögtek a lóerők és majdnem Bajáig meg sem álltunk. Baja – és környéke - a történelme során mindig sok nemzetiségű település volt, és Bosznia-Hercegovinából a XVII. sz. végén érkezett nép a bunyevácok tovább gazdagították ezen sokszínűséget.

A vezetéssel megtekintett bunyevác tájházban az Ő életformájukat bemutató kiállítást néztünk meg. Az eredeti állapotra felújított nádfedeles épület, a berendezési tárgyak, kemence, szekrények, ágyak, szabadkéményű tűzhely, használati eszközök stb. a korabeli hangulatot és életmódot tükrözték. Az udvaron egy nagyon érdekes faszerkezetű, kívülről vesszőfonatú, sárral tapasztott kb.3m átmérőjű és ugyanolyan magas ajtó nélküli „épületet” láttunk. Nade mi volt benne az érdekes? Az, hogy az „épület” egy lovas szánhoz hasonló csúszkára volt rakva. A házikó funkciójára indult találgatásaink csak részben jöttek be. Abban egyetértettünk, hogy ez egy terménytároló de minek kellett alá a szánkócsúszka. A bajai térséget -az akkori időkben különösen- gyakran érték pusztító árvizek. Nos a bunyevácok ötletgazdagságát dicséri a remek megoldás. Az árvíz „elől” a terménytárolót- a benne tárolt terménnyel együtt- elhúzatták egy olyan magaslatra, ahol átvészelték a magas vízállást, majd, ha elmúlt a veszedelem visszahúzatták a helyére megmentve a takarmányt.

A következő állomásunk a Sugovica magaspartján elhelyezkedő Bagolyvárként közismert Bauhaus stílusú épület volt, amelyben egykoron Miskolczy Ferenc (1899-1994) festőművész, múzeumalapító, lokálpatrióta bajai honpolgár lakott és alkotott. A festő még életében Baja városnak ajándékozta az ingatlant magángyűjteményének egy részével együtt azzal a kéréssel, hogy halála után emlékházként legyen látogatható. Az épület felújítását és a látogatásra alkalmassá alakítását követően az emlékházat a város 2014-ben nyitotta meg.

Mivel közeledett az ebédidő a 2011-ben alapított Halászati Miniskanzen Egyesület felé vettük az irányt. Miután degeszre ettük magunkat a kifejezetten nekünk főzött bajai halászlével, aminek az a jellegzetessége, hogy tésztát is raknak bele a tálaláskor, egyéni tempóban lehetett bejárni skanzent. 3 db ún. tapicsfalú halászkunyhót építettek fel eredeti technológiával. Az épület falazatát földbe vert karók alkotják, amelyek közét vesszőfonattal borították be és azt sárral betapasztották. Száradás után könnyű faszerkezetre került a nádfedél. A kunyhókban a bajai hagyományos halászat kellékeit és felszereléseit lehetett megtekinteni, sőt kipróbálni.

Magyarországon „csúcsidőben” 4000-nél is több hajómalom működött, és ezekből mindössze kettő maradt meg, az egyik a bajai hajómalom, amely a teljes rekonstrukció miatt jelenleg nem látogatható. Azonban aki működő hajómalmot szeretne látni csak a tündéri kisvárosba Ráckevére kell „kiugrani”.

A buszhoz visszafelé sétálva meglátogatható volt a Duna és a Sugovica torkolatánál 1938-ban épült Türr István emlékmű és kilátó. „Csak” zárójelben megjegyezve Türr István volt a Korinthoszi és a Panama csatornák építője.

Utolsó állomásunk Bátaapáti község külterületén a 2019-ben átadott az Apponyi-kilátó volt, amit ki-ki alapon lehetett felmenni. Túravezetőnk a parkolótól kb. 900-1000m-re jelölte meg a kilátó helyét -jól becsülve- csak azt nem mondta, hogy a szintkülönbség 250m. Lihegve felérve felmásztunk a fából -kifejezetten igényesen- felépített gyönyörű panorámával jutalmazó kilátóba. (77db lépcső)

Buszraszálllás után irány Budapest. Élményekben gazdag napot töltöttünk ismét együtt, és még az időjárás is kegyeibe fogadott bennünket.

A beszámolót jegyzé: Simon János az egyik túratárs

 

 

 

AEROPARK Repülőmúzeum 2025.09.17.

 

A Liszt Ferenc Repülőtérre menet és jövet többször elmegyünk egy kicsinek tűnő park

mellett, ahol több repülőgép is látható.   2025.szeptember 17-én szerdai sétálónapok program keretében az AEROPARK Repülőmúzeum-ot néztük meg Szabó Csilla szervezésében. A múzeum kifejezetten a magyar polgári légiközlekedésnek, illetve a repüléshez kapcsoló légiforgalmi irányításnak, reptéri tűzoltóságnak, valamint a rendőrségnek és a légimentő szolgálatnak állít emléket. De kiállításra került a Malév-Ikarusz 280-as típusú csuklós utasbeszállító autóbusza is. A kiállítást szakképzett vezetővel jártuk körbe.

 Külön kiemelendő, hogy az évi százezer látogatóval Magyarország egyik leglátogatottabb kiállítása, és a gazdag gyűjteményével világviszonylatban is vezető helyet foglal el. A rendezett, parkosított területen időrendi sorrendben helyezték el a repülőket. Az An-2 (Antonov tervezőiroda), Li-2 (Liszunov tervezőiroda), Il-14-en (Iljusin tervezőiroda) át a Tu-154-ig (Tupoljev tervezőiroda), természetesen több egyéb repülőgépet is kiállítva.

A polgári légiközlekedés repülőit két „nem polgári” gép egészítette ki. Az egyik a Ka-26 (Kamov tervezőiroda) típusú kétrotoros többcélú helikoptere, amely Magyarországon - jellegzetes sárga színéről ismert- a légi permetezésben volt a legelterjedtebb. A másik gép egy Mig-21-es (Mikojan-Gurevics tervezőiroda) teljesen fémépítésű, deltaszárnyú, gázturbinás sugárhajtóművel és utánégetővel ellátott harcászati vadászrepülőgép, amelyeket az 1990-es évek második felétől kezdtek kivonni a szolgálatból.

Egy repülőgépet szeretnék részletesebben is bemutatni személyes kötődésem miatt, ez pedig a Li-2-es típusú gép.

Az 1930-as évek közepén kezdték el gyártani az USÁ-ban a DC-2-es, majd kicsit később a DC-3-as típusú repülőgépeket.  Az akkori szovjet vezetés egy korszerűnek számító szállító repülőgép gyártási jogának megszerzését határozta el, és az A.N. Tupoljev csoport választása a Douglas gyár DC-2-es majd DC-3 típusára esett. A szovjet „DC” -k gyártása nehézkesen indult, mert az amerikai szabványok szerinti méretezés és a méretek metrikus rendszerbe történő átszámítása, az orosz anyagok kiválasztása, és egyéb nehézségek sora gátolta a sorozatgyártás elindítását. Az amerikai tervek adaptálásában kiemelkedő szerepe volt Liszunov által vezetett tervezőirodának. Innen ered a gép Li-2 típusneve. Ugyanez vonatkozik a többi szovjet géptípusra is, ahol a betűjel a vezető tervezőre utal.

Itt érkezünk el a magyar vonatkozásokhoz. A szocialista országok nagy számban üzemlettek Li-2-es repülőgépeket, és 1946.március 29-én alakult meg a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.  röviden MASZOVLET -a MALÉV jogelődje- amely 31 db Li-2-est üzemeltett csúcsidőben. 1946-tól, 1950. május 7-ig a repülőgépek Budaörsről közlekedtek és május 7-étől került át a légiközlekedés Ferihegyre.

A kedvező jegyárak -alig több mint a vonat- gyorsan kedveltté tették a belföldi járatok használatát. A teljesség igénye nélkül: Bp.-Békéscsaba-, Debrecen-, Győr, - Miskolc-, Pécs-, Nyíregyháza stb. Külföldre pedig Berlin, Bukarest, Prága, Varsó stb. indultak repülők, 14 vagy 21 utas részére kialakított utastérrel.

A legyártott többezer DC-ből és Li-ből ma már az egész világon egyetlen egy darab repülőképes példány létezik, amit a Goldtimer alapítvány újított fel és mai napig részt vesz bemutatórepüléseken és ritkán sétarepülésen. Mostani felségjele: HA-LIX. A Budaörsi Repülőtéren van a bázis állomáshelye.

Jut eszembe mi a személyes kötődésem a típushoz? Gyerekkoromban -50-es évek vége, 60-as évek eleje- igen népszerűek voltak Budapest feletti sétarepülések és én is részese lehettem egy ilyennek.  A gép típusa: Li-2.

Lejegyezte: Simon János

 

Sümeg – Nagyvázsony 2025.09.20.

A szeptember sűrű programokkal örvendeztette meg a résztvevőket.

 Így volt ez szeptember 20-án is, amikor Sümeg – Nagyvázsony térségébe repített bennünket Németh Erika és Falusi Gyuri szervezésében az autóbusz. Sümegen a nagyon szépen felújított várba a közeli parkolóból gyalog mentünk fel, az alulról dombnak tűnő várhegyre. A kezdeti 25 lépcső meg sem kottyant, de mire a vár közelébe értünk bizony elfogyott a levegő. Illetve csak azt hittük, hogy felértünk, de ekkor jött az igazi kb. 250 m-es szakasz, ami nagyon meredek, régifajta kőből kirakott út volt. Az idegenvezetőnk szerencsénkre kicsit késett így állva ugyan, mint a konflisló de kilihegtük magunkat. A vezetőnk öltözete a régi idők papi ruházatára emlékeztetett, ami nem volt meglepő, mert a sümegi vár azon ritka helyek közé tartozik, ahol nem a püspöknek volt vára, hanem a várnak volt püspöke. A vár hosszú időn keresztül a Veszprémi püspökség alá tartozott és amikor 1552-ben a törökök elfoglalták Veszprémet a püspökség a sümegi várba menekült. A várat a törököknek soha nem sikerült elfoglalni. Ekkor indult a vár történetében a második nagyszabású építkezés. Átépítették a palotaszárnyat és a vár északi részén felépült a kétszintes ún. Köves-bástya. A név utal Köves András püspök építtetőre, akinek nagy segítője volt az építkezés levezetésében Ormányi Józsa várkapitány.

 Széchenyi György püspöksége idején (1648-1658) ismételt átalakítások voltak és ekkor lett a vár püspöki székhely.

Telt-múlt az idő és Padányi Bíró Márton lett az egyházmegye vezetője, aki a sümegi várból tervezte ellátni egyházi és világi tisztségeit, de ehhez az uralkodó Mária Terézia nem járult hozzá, és a püspök a várhegy lábánál lévő püspöki kúriaként szolgáló épületet választotta rezidenciájának. A palota évtizedek alatt nyerte el a ma is látható formáját, és az épület a XX. század közepéig működött eredeti funkciójában, majd volt benne erdészeti hivatal, Keresztes Nővérek leányiskolája, hadikórház, iskola és diákotthon is. 2018 és 2021 között a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében történt meg a palota komplex műemléki felújítása és így felkerült Sümeg turisztikai látványosságai közé.

A vár hanyatlása a Rákóczi szabadságharc után kezdődött. 1713-ban a várat felgyújtották, erősségeit lerombolták. Ezután mintegy 250 évig a vár az enyészeté volt.

A sűrű programunk következő állomásaként a „Sümegi Afrikárium” -ot néztük meg. Az egyedülálló trófeagyűjtemény eredetileg magántulajdonban volt és a kiállíthatóságát egy 15 éves letéti szerződés teremtette meg a sümegi önkormányzatnak. A szerződés lejárta után Sümeg városa vállalta, hogy az összegyűjtött és jelentősen kibővült anyagot az egykori mozi épületében egységes kiállítássá szervezi. Láthattunk több mint 200 trófeát a kistestű antilopokon át -kb. akkora, mint egy macska – egészen az 1m-nél is nagyobb elefántagyarakig. De láttunk kitömött oroszlánt és több életnagyságú preparátumot.    A kiállítás csúcspontja -saját kiemelésem szerint- egy művészien megfestett és rendkívül látványosan kialakított kb.40m2-es dioráma volt eredeti kitömött állatokkal és az afrikai hangulatot idéző növényekkel. A kitűnő hangtechnikának köszönhetően a diorámában kiállított állatok hangját ki lehetett hangosítani.

Tovább-buszozva Nagyvázsonyba érkeztünk a középkorban épült Kinizsi-vár megtekintésére. A várat 1472-ben Hunyadi Mátyás adományozta a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsi Pálnak. A jellegzetes négyszögletű lakótornyos vár nem a „megszokott” hegyre vagy magaslatra épült, hanem egy mélyedésbe.                                                                           

Az építés helyének kiválasztásában elsősorban nem hadászati szempontok játszottak szerepet, hanem az a két kereskedelmi útvonal, amely itt ágazott el, illetve az a bővizű forrás, ami a vizesárkot táplálta és ostrom idején is ivóvizet biztosított a várvédőknek. A forrás a mai napig is kristálytiszta, jéghideg vízével bugyog a felszínre. Ezt a várat is vezetéssel néztük meg. A teljesen fejújított várban a korhűen berendezett őrszoba, a börtön, a lovagterem és az egykori úrnő szobája látogatható. Ezenkívül a pálos kolostor és a kenyérmezei csata – 1479.október 13. Mátyás hadserege döntő vereséget mért az oszmán birodalom seregére- makettjeit láthattuk.

A kirándulást a vártól nem messze lévő Posta múzeumi látogatással zártuk. A kiállítás nagyon érdekesen mutatja be a levél, csomag, pénzküldemények szállítását az 1750-es évektől kezdve, Puskás Tivadar telefonközpontján át a XX. századi crossbar automata telefonközpontig.

A kemény nap után az esti órákban érkeztünk vissza Budapestre.

Sok kellemes élménnyel gazdagodva lejegyezte: Simon János

 

2025. 10.08. Kecskeméti séta

22 fő ült fel a vonatra, hogy a jó időben újabb látogatást tegyünk Kecskeméten.

 A vasútállomástól sétáltunk a széles „kis-Andrássy” úton, ahol először a Cifra Palotában tekintettünk meg időszakos és állandó kiállításokat. Az intézményvezető dióhéjban elmesélte a Palota történetét, aztán mindenki saját tempójában nézte végig a kiállítást.  Sajnos az épületen még mindig tart a felújítás, megmintázott lepel takarta az állványokat.

Egy jó kis séta megtétele után a Kecskeméti Csárda Borházban volt az ebédünk. Szép környezetben nagyon finom ételeket ettünk.

Ezután a Szórakaténusz Játékmúzeumba vitt az utunk, itt a tárlatvezető mesélte el a játékok történetét, eredetét.  Kicsit nosztalgiáztunk egy-egy régi játékon, főleg, ha nekünk is volt annak idején.

Egy jó kis séta után végül megtekintettük az író szobrát. Utunk a Katona József Szinház mellett vezetett el a Katona József Emlékházhoz /itt született 1791-ben/ ahol a kiállítás kurátora tartott érdekfeszitő előadást az író gyermekkoráról, életéről, /főügyésze volt haláláig Kecskemétnek/ szerelméről /Déryné Széppataki Róza/, és élete fő művéről, a Bánk bán-ról.

Szétszéledt a csapat, volt, aki a vonathoz ment, volt, aki még sétált egyet egy finom süti, kávé kedvéért. Nagyon jó kis program volt, ma is kellemesen elfáradtunk, sok információt, élményt kaptunk. Köszönjük Jutkának a szervezést és a vezetést.

lejegyezte: Hercegfalvi Zsuzsi

 

2025. évi programokról.

 

Levéltár

Ismét elindult az év álomba illő létszámmal, jó hangulatban. Jött új tag és vendégek és volt ropi. A találkozási ponttól rövid séta után érkeztünk a helyszínre, ahol már vártak minket. A létszám miatt 2 csoportra váltunk, így könnyebben mozogtunk és fértünk el adott termekbe. Nagyon sok érdekeset láttunk, hallottunk. Én csak olyan hangokat hallottam, hogy szívesen maradtak volna még, pedig a program bő 90 percig tartott.

Houdini Ház

9 óra 45 perckor találkoztunk az I Kerület Dísz téren és indultunk útnak. Nyitásra a múzeumhoz érkezve a belépők megvásárlása és az intelmek meghallgatása után a társaságot nagy létszámára tekintettel két csoportra osztottuk. Találkoztunk kísérőinkkel, a bűvésszel és David Merlinivel, a bemutatkozások után, a társaság egyik fele helyet foglalt az „Orfeum” nézőterén a másik csoport pedig elindult a múzeum felfedezésére. Kis varázslat után beléptünk egy páncélszekrénybe, ahol a kiállítás kezdődött, Megismerkedtünk a magyar származású Harry Houdini életútjával, eredeti relikviákkal, tárgyakkal, plakátokkal és a filmforgatások tárgyi emlékeivel. Megtudtuk milyen „lehetetlen csodákat” is hajtott végre a mester. Láthattuk, hogy a kor mely nagyságainak barátságát élvezte. Korabeli képeken láthattuk családját és „fellépéseinek” helyszíneit Majd csere következett és a bűvész előadását élvezetük. Kártyatrükkökkel, tárgyak eltüntetésével és egyéb számunkra megfoghatatlan dolgokkal szórakoztatott. A programok végén természetesen összeálltunk az „orfeum” színpadán egy csoportképre, ahol a kísérőink, a bűvész, David Merlini és Napóleon cica is beálltak közénk.

 

 

Magaskői kilátó

Jó hangulatú gyalogtúra volt hideg, száraz, napos kiránduló időben. Plusz programként sikerült megnéznünk a Konkoly Thege utcai BKM telephelyét, a Magaskői kilátóhelyet, a Budapesti Természetbarát Sportszövetség által épített „elhunyt természetbarátok emlékhelyét”. A mellékelt képet a Magaskői kilátóhelyen készítettem.

 

 

Rendőrmúzeum.

Jó hangulatú két és fél órás tárlatvezetés kaptunk.

 

 

Aszód vonatozás.

A Keleti pu-n találkoztunk, 40 perc vonatozás után megérkeztünk a városba. A program indulásaként kis város ismertető, és mindjárt az állomáson Petőfi emlék (részlet az Útinaplójából).

Elindultunk város és Petőfi emlék felfedező sétánkra.

Aszódi Nevelőintézet-Wass A. szobor-Művelődési Ház-Zsidó temető (Schossberger sírkápolna)-11.20 Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium (bekukkanthattunk az iskolába és megnéztük az iskola történeti múzeumot)-12.00 Evangélikus templom 1727-Katolikus templom 1750- Podmaniczky kastély-Petőfi múzeum (jelenleg zárva), előtte Petőfi szobor-Városháza-Korona Szálloda-Fő tér-Mészárszék emlékmű (ide tettük a kis koszorút) Kossut L.u.5. (ennek a háznak a helyén állt az az épület, ahol Petőfi lakott diák évei (1835-38) alatt. Programunk végére értünk, elbúcsúztunk, ki busszal, ki vonattal indult Pestre.

 

 

Adony gyalogtúra.

A Népligettől busszal mentünk Adony Városházáig, onnét rövid gyaloglás után elértük az Adonyi Szigetre vezető töltést. A sziget kb. 4 km hosszú és 1 km széles. Jó időpontot választottunk a kiránduláshoz, nagyon szép napsütéses időnk volt. Sok hóvirágot és csillagvirágot láttunk. A sziget körbe nem járható, ezért több szakaszt tettünk meg oda-vissza. Két pihenő helyet is találtunk, ahol elfogyaszthattuk a magunkkal hozott szendvicseket.

Az eredetileg meghirdetett Pilisszentlászló-Visegrád nehéz túrára egy jelentkező volt, ezért azokat kérdeztem, akik jelezték, hogy egy rövidebb szakaszt megtennének.

 

 

Várséta

9 óra 30 perckor találkoztunk az I, kerület Dísz téren és indultunk útnak. A technikai felszerelések átvétele után a, de la Motte – Beer palota fogadótermében kényelmesen elhelyezkedve Kiss Henrietta történész bevezetőjét hallgattuk meg. Az 1944, karácsonyától 1945. február közepéig tartó ostrom időszak történelmi áttekintése a túlélők visszaemlékezései alapján. Ezt követően elindultunk a palota több szintes pincéjébe, ahol az ostrom idején a vár polgári lakónegyedének lakossága élte háborús életét. Merítettünk vizet a pincében található kútból, majd elhagytuk az első állomásunkat. A gyönyörűen helyreállított lakóházak között sétálva jutottunk el a Várbarlanghoz, ahol szintén több szinten egyre mélyebbre jutottunk a föld alá. Lenyűgöző termeken, folyosók labirintusán haladtunk tovább, Fejünk felett a hegy mészkő és agyag rétegei alkották a mennyezetet. A barlangban az ostrom idején kialakítottak „huszárfolyosókat”, amelyek hosszan vezettek szerte a föld alatt, láttunk zuhanyzókat, toaletteket, „műtőt”, de még istentiszteletek tartására alkalmas termet is. Mai szemmel nem is tudjuk elképzelni hogyan élték mindennapjaikat az itteni lakosok. Vezetőnk itt is a túlélők visszaemlékezéseiből olvasott fel megdöbbentő részleteket. A túra végén kijutottunk a felszínre, a kellemes napsütésre a Sziklakórház szomszédságában.

 

 

SOM

9 óra 50 perckor találkoztunk az I. kerület Apród utcában múzeum előtt a belépők megvásárlása találkoztunk kísérőnkkel, vezetőnkkel. Először Semmelweis Ignác életútját ismertük meg. A budai Tabánból származó, Bécsben tanuló és dolgozó, majd Pestre visszatérő Semmelweis felfedezésével a modern nyugati medicina fejlődésének egyik kulcsfigurája volt. Megismertük a legfontosabb információkat Semmelweis életéről, működéséről, az Intézet birtokában lévő eredeti Semmelweis dokumentumok, tárgyak tükrében. Nagyságát a gyermekágyi láz kóroktanának felderítése, s az általa kidolgozott megelőzés adta. Ezután a kb. másfél órás vezetés alatt megismertük az orvoslás történetét az ókori Egyiptomtól a legújabb korig, nemcsak a gyógyítás folyamatos tökéletesedéséről alkothattunk képet, hanem a medicinának és a gyógyszerészetnek a különböző korokban, s különböző civilizációkban játszott szerepéről is, azaz a nyugati orvoslás kultúrájának sokszínű, szerteágazó gyökerű és örökké változó hagyományáról. Érdekes, részletes vezetést kaptunk, ráadásul az időszaki kiállítást is megnézhettük, amely a „Változatok sebészeti eszközök fejlődésére” címet viseli. A kiállítás a múzeum gyűjteményének gazdag orvosi eszközanyagára épült, ennek különlegességét, változatosságát mutatja be. (Reméljük, közelebbi ismeretségbe a jövőben sem kerülünk velük!)

 

 

Zeneakadémia 

8 óra 45 perckor találkoztunk az VI, kerület Liszt Ferenc téren a Zeneakadémia főbejáratánál. 9 óra előtt néhány perccel, csoportképünk készülése közben, megnyíltak az épület kapui és besétáltunk a díszes előtérbe. A pompás előcsarnokban találkoztunk vezetőnkkel és a ruhatár, illetve a mosdó meglátogatása után elindultunk sétánkra. A 2013-ban újranyitott, zenetörténeti jelentőségű koncertteremben minden díszítést és részletet az 1907-es eredeti állapotnak megfelelően állítottak helyre. Megcsodálhattuk a régi fényében pompázó Nagytermet, lenyűgöző nagyságával és csodálatos díszítésével teljesen elvarázsolt bennünket, a széksoroktól az ólomüveg ablakokon át a terem freskói, domborművei és kárpitjai igazi szecessziós remekművek. Megtekinthettük a magyar szecesszió egyik legjelentősebb képzőművészeti alkotását, „A művészet forrása” című freskót az emeleti előcsarnokban. Szakavatott idegenvezetőnk az épület rejtelmeibe is betekintést engedtek, és a megtudhattuk, hol lakik a zene szelleme. Az épületlátogatás közben egy kisebb koncert meghallgathattunk egy zeneakadémista hallgató előadásában. Tovább haladva a modern Átriumot néztük meg, majd az emeleti páholyokból letekinthettünk a nagyteremben zajló próbára is. A márvány lépcsőkön haladva a díszítésül elhelyezett, Zsolnay cég által készített, gömböket a hagyomány szerint a vizsgázó akadémisták a sikeres vizsga jegyében a mai napig megsimogatják.
Programunkon részt vett egyik túratársunk két unokája is, reméljük a jövőben is velünk tartanak, hiszen nagy szükségünk van a fiatalításra.

 

 

Újpest

Csekély érdeklődés, nagyon keservesen jött össze ez a létszám. Napok óta pocsék időjárás, de ez a kis csapat kitartott és esőben is elindultunk. dr. Lengyel János egykori idegenvezető rengeteg információval szolgált. Indóház, Vasúti híd, lakóházak, egykori gyárépületek, Zsinagóga, piac, katolikus templom, református templom, Városháza.

Búbánat völgy gyalogtúra

Esztergomig vonattal, majd busszal utaztunk a Búbánat völgyig. A tavak mellet mentünk a piros kereszt jelzésen végig a völgyben, majd a piros jelzésen felmentünk a Vaskapú kilátóig és étteremig, ahol megpihentünk és utána lesétáltunk a hegyről a vonatig, ahonnan visszautaztunk Budapestre. Kb. 11-12km és 350m szintkülönbség. Indulás a völgytől 9:00 érkezés a vasútállomásra 15:10.

 

 

 

 

Pilisvörösvár

5 fő a Nyugatiba 4 fő az Újpesti állomáson szállt fel. Vasútállomásról-Nepumoki Szt. János szobor-Emil cukrászda.

Ide jött vezetőnk, Zsámboki Szabolcs és vele indultunk sétára:

Lahmkruam (Emlékpark)-Török kút-Városháza-Partner kapcsolati emlék a díszburkolatba-Katolikus templom (1703) -Templom tér-250 éves eperfa- Betelepülési emlékmű-Sváb sarok (kiállítások)-Mária-Hilf kápolna (1773).

Sok séta, kisebb megpihenésekkel (nem fáztunk) sok történet, érdekesség.

A végén megállapítottuk, hogy pl. a tó rendszernél nem sétáltunk.

13.45 kor lett vége a programnak.

 

 

Szépjuhászné gyalogtúra.

9 órakor a Széll Kálmán térről indultunk a 22/A busszal, A Szépjuhászné megállóig. Jó hangulatban, a sárga, majd a M jelzésen Budakesziig 6,5 km-t tettünk meg.  A nagy meleg ellenére az erdőben a fák között elviselhető volt a hőmérséklet.

 

 

Szolnok.

Szerda délelőtt 8:00 – kor találkoztunk a Keleti pályaudvaron, és indultunk útnak.

A városba érkezésünk után a pályaudvar előtt, helyi idegenvezetőnk már várt bennünket. Autóbusszal bementünk a belvárosba és a városi sétálva kezdtük is a programot. 2 órás idegenvezetéssel megismertük a Tisza sétány nevezetességeit, a városrész történetét, életét. Gyönyörködtünk a rózsakert virágaiban, a rendezett parkokban az árnyas fák alatt sétálgatva élveztük a megszelídült időjárást. A program végén elköszöntünk idegenvezetőnktől és egy órás szabadprogram következett, kávézás, fagylaltozás és a magunkkal hozott elemózsia elfogyasztása.

Következő állomásunkon a Várkapu Látogatóközpont volt, ahol a 950 éves Szolnok egykori várának történetével ismerkedtünk meg. Tárlatvezetőnk egy feltáró régész volt, aki maga is részt vett a régi vár ásatásain és lelkesen magyarázta az egykori vár építésének állomásait, megmutatta a megtalált leleteit. Egy kb.15 perces film megtekintése után, amely a technika segítségével elénk varázsolta az ezredforduló, a középkor, a török hódoltság, és a Rákóczi szabadságharc idejében álló vár képeit. A Tisza és a Zagyva folyók találkozásának szép látképét a tetőről csodálhattuk meg, de mamut fogat is foghattunk kezünkbe, amely a közelben került elő. Érdekes, új információkkal lettünk gazdagabbak. A vezetési végén elköszöntünk, mert néhányan előbb vissza akartak indulni Budapestre. A többiekkel egy rövid látogatás keretében megnéztük a híres neves szolnoki művésztelepet is, ami az egykori vár szomszédságában áll, Verebes György kiállítását is végig néztük, rövid séta a kertben és már a következő helyszínünk a Magyarok Nagyasszonya katolikus templom volt, ami az egykori török dzsámi helyére épült. Végezetül az 1948-49 szabadságharcnak és Damjanich Jánosnak emléket állító szoborcsoportot néztük meg. Visszasétáltunk Szolnok főterére, ahol buszra szálltunk és a vasútállomásra mentünk. Elbúcsúztunk ki-ki választott magának megfelelő vonatot és elindult hazafelé.

Azt hiszem jól elfáradtunk, de csodás időnk volt és nagyszerű élményekkel, információkkal lettünk gazdagabbak.

 

 

Vigadó.

 A nyár közepén hűvös, szeles, esős szerda délelőtt 9:45-kor találkoztunk a Vigadó árkádjai alatt.

A személyzet megengedte, hogy az épületen belül kényelmesen nézelődjünk, várakozzunk a vezetőnk megérkezéséig, A sétát a földszinten kezdtük megismerve az az épület építésének történelmét, majd a Bogányi Gergely által tervezett zongorával ismerkedtünk. Megnéztük a földszinti kiállítótermeket és az MMA könyvtárát és a gyönyörű előcsarnokot.

Ezután elindultunk az impozáns díszlépcsősoron, felmenve pihenőig a hatalmas tükörben rácsodálkoztunk a velünk szembejövő csoportra, a tükörképünkre.

A galériáról a lépcsőházra letekintve, a falakon lévő műalkotásokat vettük számba, a falfestmények Than Mór és Lotz Károly munkái, a tetőablak a tűz körül táncoló hölgyekkel a borús idő ellenére is színpompás alkotás. A díszteremben vezetőnk a hajdani, századforduló előtti, bálokról mesélt, koncertekről, amelyeket világhírű művészek adtak e falakon belül.

Bejártuk a déli és északi kis termeket, a páholyokból megnéztük a le- és a kilátást. A folytatásban a IV emeleten a Makovecz teremben az építész által a Krisztina városba álmodott templom terveit találtuk, sajnos ez a templom a mai napig sem készült el. Innen a Magyar Művészeti Akadémia üléstermébe jutottunk, tovább sétálva a Sinkovits Imréről elnevezett kamaraszínpadra kukkantottunk be.

Az VI. emeleten a kiállítótermen végig sétálva, az kijutottunk a Panoráma teraszra. Sajnos a szemerkélő esőben nem volt kedvünk sokáig nézelődni, pedig a Gellérthegytől a Halászbástyáig, a Duna a hidakkal lenyűgöző látvány! A séta végén elköszöntünk Tímeától vezetőnktől és csoportkép erejéig összeálltunk. Voltak, akik visszamentek a kiállításokat megnézni voltak, akik egy beszélgetésre leültek a kiállítótérben lévő „csónakba” és voltak, akik hazaindultak.

Érdekes volt benézni a kulisszák mögé, felfedezni a gyönyörű épületet és meghallgatni történetét.

 

űKőbánya

Az Örs vezér téren találkoztunk innen 2 villamossal mentünk a helyszínre. Csodálatos jóval hosszabb vezetést kaptunk, sok munkát tapasztalhattunk és érdekességeket láttunk a régi és új világ kapcsolódását.

Villamosra szálltunk ismét és körül néztünk a Szent László téren, ahol érdekes épületek és szobrok találhatók szép parkban. A program végére egy Lechner Ödön alkotás a tér kiemelkedő építménye a plébánia templom (1894-99) megtekintése maradt. Sajnálatos módon nem sikerült vezetést kapni, így csak az én tájékoztatásom maradt, amit még kifogok egészíteni emailben.

 

Kodály Zoltán emlékmúzeum

Találkozásunk után egy kicsit a Világörökség részét képző Andrássy út és Kodály körönd történetével ismerkedtünk.

Körbe sétáltunk a köröndön megcsodálva a négy szép épületet egy – egy kapcsolódó történet mellett. Aztán a park a parkban öreg fákkal, virágokkal és szobrokkal. Külön időt szenteltünk a féltve őrzőt 150 éves platánnak.

10 órára vártak minket az emlékmúzeumba, ahol egy nagyon jó hangulatú vezetést kaptunk majd megnéztünk egy kis filmet Kodály életéről, munkásságáról.

 

 

Balatonföldvár

Földvárra érkezésünkkor kicsit ijesztgetett minket az eső, de ez hamar elmúlt. A Vasútállomás épülete (1928) egy nyaralóra emlékeztett a kovácsoltvas előtető tartó eredeti. Először a Kikötőbe (1905) indultunk vasbeton gyaloghíd, Balaton Casino (1903) szintén vasbetonból készült, sok gyönyörű vitorlás, Kvassay emlékmű (1929). Mind ezt felül múlta, hogy váratlanul megjelent a FENYVESI Józsi, sétált velünk mesélt és beszélgettünk. Balaton parton a platán soros Kvassay sétányon sétáltunk a Fesztivál térig. A vasút állomással szemben római katolikus templom, melynek oltára kovácsolt vas. A Jubileumi téren (1996) lévő Platán étterembe (1992) ebédeltünk. Innen elektromos kisbusszal mentünk a kilátóhoz. 1 órát szántunk a Hajózástörténeti kiállítás megtekintésére és a kilátóra (2016). A Kelta sétányon visszaindultunk a városba. Gyönyörű kilátás, Országzászló (1936), Csigalépcső, Kápolna (1897), Stáció (2018).

Petőfi utca (a település első utcája) szép villákkal, egyike a Kulipintyó. Itt kapott helyet a Tourinform iroda és egy nagyon kedves helytörténeti kiállítás. Itt megérthettük, hogy hol is van a Kelta időkből való földvár maradvány, amin rajta sétáltunk. Az állomáshoz igyekezve láttuk egy Székelykaput, a Városházát (ami szintén egy villa volt) az Európa parkban az Életfát (2024) melyen egy-egy falevél jelzi az újszülötteket.

A csoport egybe maradt és a 16.49 vonattal jöttünk el.

 

 

Pilisborosjenő Kevélyhegyi tanösvény

Budapest Szentlélek térről indultunk 7:22-kor Pilisborosjenőre, ahol végig jártuk a Kevélyhegyi tanösvényt (Teve sziklák, Egri vár, Kevélyhegy). A körtúra kb. 7:45-13:15-ig tartott és utána indultunk vissza busszal Budapestre. A túra hossza kb. 10km 500m szintkülönbséggel volt.

 

 

Aeropark Repülőmúzeum

A nyár végén hűvös, szeles szerda délelőtt 9:15-kor találkoztunk az M3 Metró Kőbánya-Kispest állomás kijáratánál, sajnos 3 fő lemondta a részvételt, így 12 fő vágott neki az útnak. A találkozási helyről a 200E busszal mentünk tovább a Repülőmúzeumig.

A belépők megváltása után találkoztunk vezetőnkkel, Gézával. Röviden ismertette a múzeum létrejöttének történetét és a kiállított gépek adományozóit. Évi 100 000 látogatóval Magyarország egyik leglátogatottabb kiállítóhelye és világviszonylatban is az egyik leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező repülőtéri múzeum. Az Aeropark története mintegy három évtizedre nyúlik vissza, amikor lelkes civil repülésbarátok elérték, hogy a magyar légiközlekedés meghatározó repülőgép-típusainak selejtezésekor az utókor számára fennmaradjon legalább 1-1 példány. A repülőgépek egy részét akkor állományba vette a Közlekedési Múzeum, azonban állagmegóvásukat, felújításaikat és bemutatásukat kezdettől napjainkig civil repülésbarátok irányítják és végzik. Ezután körbejártuk a kiállított gépeket jó néhányba be is szálltunk. Megnéztük a pilótafülkéket, a navigációs eszközöket, kipróbáltuk az üléseket, a fapadostól a korabeli luxusig. Vezetőnk repülőgép szerelőként dolgozott és szinte mindent tudott a kiállított gépekről. Csoportunk férfi tagjai számtalan „szakmai” kérdéssel bombázták, amikre Géza lelkesen válaszolt. A női tagoknak már kicsit sok is volt, de ekkor megérkezett Géza kollégája. aki vidám reptéri történetekkel szórakoztatta a megfáradt hölgyeket.

A vezetés a megbeszélt időtartama a megbeszélt időt jócskán túllépve, majd 3 órás volt,
de így is: „be nem fejeztük csak abbahagytuk”.
Elköszöntünk vezetőinktől és indultunk vissza a buszhoz és a nap mindenki számára folytatódott a saját programja szerint.

 

 

Kecskemét

10 óra után érkeztünk a városba, gyönyörű napsütés, de nagyon nagy szél. Egy pár szó a városról, az állomás épületén Kodály emléktábla. A parkon átsétálva a Rákóczi úton

sétáltunk a belvárosba. Első állomás a Cifra palota és a benne lévő kiállítás megtekintése. Séta a Szabadság téren: Luther palota (Petőfi emléktábla, Emléktár/tér, Nagytemplom, Városháza. Deák téren tovább megérkeztünk a Kecskeméti Csárdába, ebédeltünk. Innen a Szórakaténusz Játék múzeumba mentünk, vezetéssel ismerkedtünk pl. a játék készítéssel. Ismét egy kis séta: Szt.Miklós templom, szentháromság szobor, Katona J. színház, Katona J. szobor.

Katona J. emlékházban vezetéssel ismerkedtünk a Bánk bán szerzőjének életével.

Sajnos az időből kicsúsztunk, nem értük el a vonatot. így lett még egy óránk ebbe a szép városba, ez szabadidő volt.

nekem ez 8-20-ig 12400 lépés volt.

 

 

Dobogókő - Dömös

Kellemes kiránduló időben jártuk végig az útvonalat. Közben szép kilátásokkal, nevezetességekkel találkoztunk, melyeket Hangay Editke fotókon is megörökített. Gombaismereti okítást is kaptunk Daróczi Jancsitól. Jó hangulatú túra volt.

 

 

Csillagvizsgáló

9 óra 15 perckor találkoztunk az Széll Kálmán téren és egy jó tömött BKV járattal meg is érkeztünk a programunk színhelyére. A busz ki is ürült, mert rajtunk kívül egy iskolai csoport is a Csillagvizsgáló programjára érkezett. 10 órakor bebocsájtást nyertünk és vezetőnk Róbert üdvözölt bennünket. Először Konkoly-Thege Miklósról az első magyar csillagász életéről, munkásságáról mesélt. A Látogatóközpontban vetítés keretében ismerkedtünk a meteoritokkal, majd mikroszkópon megnéztünk néhány különleges darabot, sőt kezünkbe is kaphattuk őket. A csillagvizsgáló területén három csillagvizsgáló kupola, benne Budapest legnagyobb távcsövével, egy meridiánház, egy kutatóépület és egy műszaki labor található. Mi a „Budapest kupolába” mentünk, ahol az észlelőtérnek nevezett térbe jutottunk. Középen a távcsőkolosszus lenyűgöző látványa fogadott. A faácsolatú kupola belül míves faborítással burkolt, óriási, gőzben hajlított gerendák tartják. Kívülről időjárásálló rézlemez burkolata van és a kupolát motor forgatja körbe, a kupolarés azonban ma is a klasszikus körfonatú kötéllel, kézi erővel nyitható. Utunk innen a Bolygószimatoló Laborba vezetett, itt azt vizsgáltuk meg, hogy milyen az illata az egyes bolygóknak. - hát némelyiknek „érdekes” -, illetve a modellezett bolygókat nézegettük. Vezetőnk, Róbert oly színesen érdekesen és szórakoztatóan mesélt, hogy igazán élvezet volt hallgatni észre sem vettük, de már rég letelt a 2 óra. A program végeztével, apró ajándékkal megköszöntük az élvezetes vezetést Róbertnek. Elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment a nap további programjára, vagy tett egy kellemes őszi sétát a Normafánál.

A látogatást egy érdekes közjáték szakította félbe. A főépület előtt állva és hallgatva vezetőnket kiabálásra lettünk figyelmesek a kapu irányából. Egy idegen hölgy kívánt csoportunkhoz csatlakozni, elmondása szerint a honlapunkat böngészve figyelt fel erre a programunkra és ismeretlenül is csatlakozni kívánt hozzánk. Hát beengedtük és tagjaink közé is felvettük. Úgy látszik ez is lehet egy módja a tagtoborzásnak,

 

 

Erdős Reneé emlékház, Bartók Béla zeneház.

Nagy jó indulattal lehet vonatos útnak nevezni ezt a 17 perces (csoportnak legegyszerűbbnek tűnő) zötykölődést. Volt nem a megszokott helyről indulás késve és persze késés a végére.

Első helyszin Erdős Reneé emlékház 10 perces sétával gyönyörű kellemes napsütésben értük el. Egy szép valamikori nyaralóban többféle kiállítást láthattunk.

11 órakor elindultunk a következő helyszinre a Bartók Béla Zeneházba. Bartók itt élt és alkotott 9 évet, elsősorban ezekről a szerzeményeiről beszélt vezetőnk. Zenés filmet néztünk.

Mind két helyszínen vártak és kedvesen fogadtak, és nagyon jó vezetést kaptunk, sok érdekességgel gazdagodtunk.

Újabb (nem tervezett, de mindenki által elfogadott) kicsit hosszabb séta következett a Pesti út felé. Cél, hogy megnézzük a felújított Podmaniczky-Vigyázó kastélyt kívülről. Igy aztán közbe láttuk még a Vigyázó Sándor Művelődési Központot és a Riz Levente Sport és Rendezvényközpontot.

A kastélynál megállva kicsit meséltem a kerületről.

Zártam az évet, 10 program, átl. 15 fős részvétel.

Majd jött a játék, nevetés és csoki osztás.

 

 

Parlament

A ködös, hűvös szerda délelőtt 9:45-kor találkoztunk Országház Látogatóközpontnál. A találkozási helyen jó nagy tömeg volt már. A belépőjegyek megváltása után, az egyeztetett időpontban a biztonsági kapukon belépve, vezetőnk köszöntött bennünket és útnak eredtünk az épületben.

Egy másik nyugdíjas csoporttal összevonva haladtunk, illetve Csárdi Antal képviselő és egy koronaőr százados által fogadott iskolai csoportokkal „versengtünk a területért”.
A díszesen aranyozott XVII-es városi lépcsőházon keresztül vezet a séta az épület legreprezentatívabb emeletéig, a főemeletig - ez kb. négyemeletnyi lépcsőzést jelentett. A szobrokkal és színes üvegablakokkal szegélyezett, díszfestéssel gazdagon borított városi folyosóról szép kilátás nyílt a Kossuth térre.. A látogatás az Országház egyik ékkövének tartott helyiségében, a díszlépcsőházban folytatódott. A 96 fokból álló lépcsősor a főbejárattól a kupolacsarnokig vezet, amely monumentális látványt nyújt, és itt őrzik 2000. január 1. óta a magyar Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A közel 27 méter magas kupolacsarnok legalsó szintjét körfolyosó díszíti.. Főrendiházi ülésterem következett, amely konferenciák, diákprogramok és rangos ünnepségek helyszínéül szolgál, illetve a Covid időszak alatt itt ülésezett a parlament. Bent az ülésteremben még most is látható egy golyó ütötte lyuk formájában a Tisza István (akkor éppen házelnök) ellen elkövetett 1912-es merénylet nyoma. Főrendiházi társalgóban a foglalkozásokat, szakmákat és tudományokat bemutató szobrok egy különleges anyagból, a maga korában újításnak számító pirogránitból készültek a pécsi Zsolnay-gyárban. Itt szokták készíteni a riporterek interjúikat -, megtekintettük a százéves épület egyik fontos kellékét: a számokkal ellátott szivartartókat. A szivartartók annak emlékei, hogy az ülésterembe nem volt szabad égő szivarral belépni - úriember pedig olyat nem tesz, hogy eloltaná. Közel száz évvel ezelőtt itt sétált a folyosókon Mikszáth Kálmán, aki az ülésterembe való bemenetel előtt gondosan megvizsgálta a füstölgő szivarok minőségét és hosszát. A minőség a bent ülők rangjára, míg a hosszúság a beszédek tartalmasságára vonatkozott. „Jó beszéd megér egy havannát” - mondták gyakran a képviselők a szállóigévé vált mondatot.  A teremben – miután befértünk-, megcsodáltuk Európa legnagyobb kézi csomózású szőnyegét is, amely türkiz színben pompázott a lábunk alatt. A látogatás végén az Országház történetét bemutató kiállítás várta még az érdeklődőket.
Kicsit csalódottan hagytuk el a helyszínt, hiszen gyors tempóban, emberekkel zsúfolt termekben „balladai félhomályban” jártuk be az épületet, az elég borsos belépő ellenére.

 

Gyalogtúra Nagykovácsitól Máriaremetéig

Jó hangulatú gyalogtúra volt nyirkos, ködös, hűvös időben. Kellemes program volt a Remete szurdok. A mellékelt képet a remeteszőlősi zenélő kútnál készítettem.

 

A kis csoport nevében is mondhatom, Köszönjük a Karácsonyi Jó Kívánságot, 

mi is szeretnénk Nektek a Vezetőségnek minden jót kívánni az ünnepekre.

De Köszönettel tartozunk az egész évi munkátoknak, mely rengeteg munkával utánajárással kellett megbirkóznotok.

Azt hiszem a csoport nevében is mondhatom, minden kirándulás legyen az buszos- séta- gyaloglás a tagok megelégedésével telt el.

Köszönjük és a jövő évre is kívánjuk Nektek, és Magunknak is minden kirándulás zökkenőmentes legyen.

Máté Magdolna 2025. december 19.